Hát!!!
2006 október 20.-án születtem a budapesti Rókus kórházban. Anyu nem akart engem, azt mondta utál, és csak azért szoptatott, hogy ne vegyenek el, mert abba Apa beleőrült volna. Kijöttünk a kórházból, és igazából az első egy évben nem is nagyon találkoztam anyuval. De Apa mindenért kárpótolt. Velem virrasztott, forgatott, ringatott, mikor mit kívántam. A hivatalokba ahová Apával segítséget mentünk kérni, mindenhol csak nehezítették a dolgunkat, egyetlen helyen segítettek csak rajtunk, pedig Apa ment volna dolgozni, csak olyan kicsi voltam még, hogy nem vettek be egy bölcsibe se. Ráadásul kiderült, hogy nagyotthallóként születtem, és ez újfennt egy érvágás volt Apunak. De egy helyen végre segítettek, pár órában vigyáztak rám, míg Apa dolgozott, aztán segítettek bejutni egy bölcsibe. Így apránként sikerült az életünket viszonylag rendbe rakni. Nagyapát egyszer láttam, pár órával késöbb meghalt, pedig semmi baja nem volt és örültem neki, hogy találkoztunk. A második karácsonyomra ez nyomta bélyegét. De az újév jól kezdődött. Meggyógyult a fülem, nem kell többé készüléket hordanom, amit a bölcsis társaim és jómagam is szerettem kipiszkálni a fülemből. Azóta nagy a hangom, és már egy csomó mindent tudok: felmegyek és lejövök egyedül a galériáról, magamtól és mondás után is kiviszem a szemetet és még le is csukom a kukafedelét, egyedül veszem fel, és le a kiscipőmet, egyedül is tudok enni (bár Apa azt mondta úgy néz ki minden utána mint a csatatér), inni pohárból, cumisüveget már csak elalváshoz használok, meg néha utazásközben (de inkább csak palackból). Sok fogam van, amit használok is és annak Apa nem örül, szeretek fürdeni, és hajmosásnál sem balhézom, mert Apa mindig énekel nekem közben.A fogmosóvizet megiszom (még), és Apa telefonján kitudom oldani a billentyűzárat. Anya most az utóbbi fél évben egész sűrűn jön, hoz pelust, meg ezt-azt. Ja imádom a paradicsomot, a banánt és..... mindent ami ehető csak add ide nekem!
