Aput nem fizették ki, így ugrott az albérletünk, anyu jött, folyton csinálta a balhét, amitől Apu kikészült, közben bárányhímlős is voltam, meg valami lázzal járó vírusos micsodát is elkaptam, szóval totál káosz az életünk, pedig Apu annyira igyekszik...... Olyan kedvszegett, nem is mosolyog már, csak nézem, ahogy összeráncolt homlokkal szomorúan/mérgesen néz maga elé. Talán egyedül a Forma-1 futamok alatt volt valamennyire felengedve, ahogy ott kiabáltam, hogy: Hajrá! Hajrá!
Nem tudom mi lesz velünk..... Apu! Nem csinálok rosszat, jó vagyok, már wc-be pisilek, és szólok ha kell, csak tarts ki! Van egy kedvenc filmed tudom, abban van egy mondat: "Örökké nem eshet"
Túl leszünk ezen is, ugye nem adod fel? Apu! Ugye nem? ........................
